Tag Archives for XJS projekt

Utcai fehér – még tavalyról

Ott hagytam abba még tavaly, hogy kifúj a kipufogó, nem megy a vészvillogó kapcsolója, nincs fűtés, és elviselhetőbben, de még mindig búg a diffi. A kipuff már nem fúj ki, és van fűtés.

Sikerült rádumálnom Tibit, hogy a kipuffomat csinálja meg, és ha már, akkor már tegyünk be egy katalizátort is. Úgyhogy újabb túra Kunfehértóra. Vittem magammal kipuffsor tömítést, a csonkhoz tömítőgyűrűket, flexitagot, és kb 8 különböző állapotú fűtéskonzolt, hogy legyen mivel legóznom, amíg Tibi csinálja a kipufogót. Vettem tőle egy jó állapotú használt katalizátort, itt éppen kezd összenőni a flexitaggal, hogy beépüljön a rendszerbe:

Image093

Persze ez sem ment simán, a hengerfejben levő tőcsavarok sem akarták elsőre elfogadni az igazat, de szorgos népünk győzött, lejött a csonk, minden csavar és lyuk kapott új menetet, tömítést, rögzítést. Egyszóval, tisztességesen, precízen meg lett csinálva minden, és ez manapság nagy szó. Sőt, a fene tudja hány éve berohadt, az előző gazdi által a biztonsági öv csavarok helyére betekert szörnyedvényeket is sikerült lánggal kimelegíteni. Illetve, csak egyet kellett, a hátsó övek középső-alsó bekötési pontján. Valamiért ide baromi hosszú csavar volt betéve, ami jócskán kilógott alul a kasztniból. Így nem csoda, hogy szétrohadt… De végre gyári csavarok vannak bent, működik az első övek feltekerője is. (Ha nincs bent az alsó bekötési pontnál az a mara gyengének és használhatatlannak tetsző, de egyébként abszolút funkcionális tekercsrugó, akkor az öv alsó 20 centijén levő műanyagborítást nem tudja hátracsapni kiszálláskor, és a rollni nem húzza be rendesen az övet.)

Tibinek van egy két érdeklődésre joggal számot tartó dolga a műhelyében. Például ez a dobozka, amiben a _nem_rendes_méretű (azaz Toyotákhoz nem jó) cuccokat tartja:

Image091

Vagy a titokzatos, általam hírből sem ismert márkajú üzemanyagos gyűjtemény:

Image092

Persze a témába vágó részletekről nincs fotóm, ez is bizonyítja, milyen vidám egy kunfehértói nap. :) De a bizonyítékok hiánya ellenére lett egy tökéletes fűtéskonzolom, újraolajozott bowdenekkel, atombiztosra megcsinált tengelyekkel (megfelelő hosszúságú csavar, a feje alatt meg a másik oldalon is nagy alátétekkel). Rögtön mindenféle lötyögés, nyeklés-nyaklás nélkül nyitja- zárja az megfelelő csappantyúkat, ajtókat és fűtéscsapot, úgyhogy teljesen jó hőmérsékletet tud csinálni az autó.

A szokásos “itt jegyezném meg betét”: pár héttel később került egy Greddy 1.3Bar-os radiátorkupak az autóra. Ettől a szimpla változástól percekkel hamarabb kezd el fűteni, és sokkal kisebb hőmérséklet kilengésekkel követi a beállított hőfokot. A gyári sapka ugye 0.9-es. Az 1.3-ast nem javasolt feltenni régi, netán többször javított hűtőre.

A kipufogó hekkelésnek az eredmény csendes, és tisztább üzemű verda. Annyira csendes, hogy az már lassan zavaró. De segítünk majd rajta, mindenféle, majd külön posztban részletezendő események kölcsönhatása, hogy fel fog kerülni a TRD leömlőm.

DSCN0881.JPG

És az istensetuggya milyen gyártmányú hátsódob helyett nagyon szeretnék egy Fujitsubo Legalis R _mintájú_, dupla végű dobot.

ae86-01

További zajcsökkentés hozott, -igaz, csak az utastérben- hogy az összes hátsó kárpit hátulját (B oszloptól hátra) bevontam szalagparketta alá való :D zajcsillapító réteggel egy patexpisztoly segítségével, pár nappal a kipuffos hekkelés után. Még majd az ajtókárpitokat is bevonom, de előtte egy makacs zörgést szeretnék lokalizálni. Vettem vadiúj patenteket is innen. Ebben a patent ügyben az az érdekes, hogy ha Toyotahoz kérsz, akkor 350ft/db és gyakorlatilag egyszer használatos, mert marha nehéz szétszedni, ha viszont mutyuki WagonR akkor az tök ugyanolyan, csak van két nut a fejében, amitő sokkal könnyebb szétszedni, és csak 160/db. Az anyaga mindkettőnek ugyanaz, a minősége is…

Egy roppant kedves és önzetlen Index/Celica fórumos arctól kaptam egy dupla-DIN-es gyári Toyota CD- RDS-es  rádiós fejegységet, amit majd a következő kunfehértói túra alkalmával tesz be Tibi.

Image094

Változatlanul nincs kézim (vissza fogom tenni a saját hátsó nyergeket, de előbb amelyikbe bele volt szakadva a légtelenítő, azzal kéne vmit kezdeni), még mindig nem cseréltem ki a vészvillogó kapcsolóját, be kéne rakni a SARD olajnyomásmérőt, ki kéne cserélni az injektor O gyűrűket, meg alsó távtartókat, meg ha már benzin, egy új benzinszűrőt, meg akkor már a SARD állítható benyanyomásszabályzót is be kéne rakni. Meg be kéne tenni végre a 4kg/mm-es hosszú (175mm a mostani 7/6kgmm Eibach, ez 230mm) Tanabe rugókat. És amíg hó van, szopás is van, mert a nagyfékre csak 15-ös felni megy fel, de téligumma csak 14-ben van perpill. Zajlik az élet. :)

Bookmark and Share

Tádámm

Pakkot kaptam:

IMG_0943

Örülök. Sard Pro Meter EL Oil pressure, Warning&Peak, miazmas.

Bookmark and Share

Utcai fehér update – szopóágon

Image076

Ugye, az exGaz kocsi alapvetően jó állapotúnak lett minősítve, amikor hozzánk került. Leszámítva, hogy anyjára szét volt szedve a belseje, hogy olyan gátló-rugó kombó volt benne, amivel ugyan tökön-paszulyon keresztül lehetett közlekedni, de a városban, khmm, nagyon erős kompromisszummal lehetett csak vállalhatónak bélyegezni. Nem fogott a diffije, az összes hátsó kárpit csörgött-zörgött. A korábbi használati terület (eg. előfutó ill. záróautó) olyan felemás megoldásokra kényszerítette a Gaz(di)t (haha), mint pld. a gázszett (szerencsére már nem volt benne, mikor hozzánk került, csak a nyomai) vagy a vonóhorog (ami vicces lenne most is, de szintén nem volt már benne a vételkor, csak papíron). Vagy pld a fokozatjelző a tök gyári T50-es váltóhoz (úri huncutság, tetszett is, de az esti indítások alkalmával kiégette a szemem a váltásjelző ledsor, ugyhogy mennie kellett. Ezenkívül szintén előző életéből fakadóan volt benne kb. 300 méter vezeték, ami a különböző fénytechnikák, ill riasztó és központizár valószínűsíthetően teljesen különböző műhelyekben történt beszerelésekor került oda.
Miután égett már le autóm elektromos zárlat miatt, alapvetően felelőtlenség, hogy az elektromos rendszer rendbeszedése nem az első volt a rendbeszedési listán. Fontosabb volt a fék-futómű, a gyári szervós kormánymű és a hajtás rendbetétele. Szerencsére, még mielőtt valami baj történt volna, elvittem a kocsit Tibihez Kunfehértóra, aki nemcsak, hogy újáávarázsolta a kocsi teljes kábelezését, hanem a kapott alapanyagokból AFM-esről MAP-osra cserélte a vezérlést is. Úgyhogy most van egy alacsony kompressziós motor, MAP-os szívósorral, aminek minden bizbasza működik. Walakitől kaptam egy MAP-os szívócsövet, amire egy szúrtunk egy gagyi direktszűrőt, amíg a megtalált gyári légszűrőházat vállalható minőségűre nem pofozom. Még a kereszt szívócsövet is megtaláltam! :)
Bekerült a ZDoman által felújított MAP-os elosztó, a felfelé álló gyertyakábeles fedéllel (igaz, a gyertyakábeleim ehhez a fedélhez ocsmányul hosszúak, de most épp nem esik jól AW11 kábelszettet venni). Tibi beszerkesztette a Westach olaj és vízhőmérőt is a víznek a motor hátulján alakított ki szenzorhelyet, az olajnak a karterben, a műszer a középkonzol baloldalára került. Megjavította a benzinpumpa kábelezését, ezzel automatikusan (najó, szegény azért szívott rendesen a berohadt izzókkal) “megjavult” a hátsó lámpa, a műszerfalvilágítás hiányosságait is pótolta, bekötötte a kouki indexeket dupla helyzetjelzőnek (zenki sárvédőim vannak, azon meg van oldalindex), megreparálta a központi zár motorjait, új vezérlést rakott be hozzá, beszerelt egy buzzert (haha), azaz szól a verda, ha égve hagytam a lámpát, meg kapott egy egyszerű indításgátlót is. És az (egyik) lényeg: elektromos tükör! Naggyon zsír. Ehhez majd csináltatok fűtött tükörlapokat (Tibi előkészítette a fűtőkört is), és az lesz a nagyon nagy királyság. A másik szuper cucc a gyári elektromos tető, amit Pacsker tippje alapján egy békéscsabai bontóban lőttem. Mindenki herótozott, hogy utólag betenni mekkora hülyeség, meg sosem lesz jó, meg szét van rohadva, meg minden. De akkor is: én imádom a tolótetőt. Talán a kabriós múlt miatt, talán mert én is kezdek gyáriextra -buzi lenni Andrew meg Dani hatására :) , de akkor is nagy királyság, ha telibe kell miatta gittelni a tetőt. Ezenkívül Tibi mester betette az elektromos ventit is a hőfokszabályzós kapcsolóval (van egy kis poti, amivel a bekapcsolási pontot lehet állítani.

Itt szeretném megjegyezni, hogy mindenki, aki gyári hűtővel de főleg a gyári viszkós ventivel sportol, az, hogy is mondjam, felelőtlen. Nem tudom pontosan, hogy a motor hűtésében mi az olaj meg víz aránya százalékosan, de akinek melegedett már el olaja, az nem(csak) azért volt, mert a gyári olajhűtő rendszer alacsony hatásfokú, hanem azért is, mert a gyári viszkós szar ventillátor a 22+ éves, ezerszer javított hűtőkkel egy kalap szart sem ér. Ha letekerem a ventit a minimális 70 fokra, az olaj sem fog 75 fok fölé menni. Ha be van lőve a venti 90 fokra (82-nél nyit a gyári termosztát) az olaj sem megy 85 fölé, mindezt gyári olajhűtővel. Hozzáteszem, nekem nem túl régi, vékony alu utángyártott vízhűtőm van, ami még viszkós ventivel is elég jól muzsikált. Szóval a következtetés: előbb a víz hőmérsékletét tessék menedzselhetővé tenni, aztán az olajét. Persze akinek jó még a gyári hűtője, annak elég lehet elektromos ventire átállni először, aztán ha szükséges a hűtőt upgradelni. Ill. akinek már van rendes olajhűtése, és még úgysem fasza a cucc… Ja, és még lehet a rendszeren csavarni egy nagyobb nyomású hűtősapkával (a gyári 0.9Bar-os, általában 1.3-ast lehet kapni, de láttam már 1.5-öst is), de ezt már tényleg csak a jó minőségű hűtőknél szabad, nehogy a megemelkedett nyomástól ugorjon szét a rendszer.

Szóval az elektromos dolgok tökéletesre sikerültek, a második Power-Econ jeladó jó lett, a hátsóablakspricni is működik végre. ZDtől kaptam egy jól működő benzinszintjeladót is, az is működik végre rendesen. TeZe2-től kaptam egy rendes sportkormányagyat, ami végre visszaveszi az indexet, és a dudát is vissza lehetett vele kötni (az előző aggyal minden kanyarban dudált, ezért lehúztam a csatiját).
Egyedül a vészvillogó kapcsolója nem megy, de ezt majd szétszedem, ha akad egy kis időm, valószínű, hogy szét van kopva. Még az ajtónyitás érzékelőt kéne cserélni, mert marhára nem gyári. Tibi megvarázsolta ezt is, hogy működjön, de azért jobb lenne egy belevaló, nem utolsó sorban a gumiborítás miatt.

Ami a szopóág, azt három témakör köré lehet csoportosítani. Diffi, kézifék, fűtés. Mindegyik hosszú sztori.

A fűtéssel az a gond, hogy nincs. Elsőre termosztátra gyanakodtunk. Vettem szép gyári termosztátot Toyota dobozban! :) Szétszedtem, hát nem ugyanolyan van benne? Cserébe, amikor tettem vissza az újat, sikerült megtépni a termosztátház hátsó tőcsavarját, úgyhogy bonthattam le mindent. Sorrendben: szervószivattyú feszítőgörgő, szivattyú konzolostul (a konzol takarja a vezérlés középső burkolatának egy csavarját, grrr.), felső vezérlés burkolat, középső vezérlés burkolat, nívópálca, a pálca tartócsöve, fűtéscsövek elágazása (ennek a háza pattan el, ha túlhúzod rajta a termosztátházat), generátor (hogy hozzáférj a fűtéscsövekhez), vízpumpa. Tanulság: a gyári szervó nagyon sok plusz szívást hoz magával, mert innentől kezdve bármit akarsz csinálni a motorburkolatok alatt (pld vízpumpa csere, vezérműszíj csere, stb), le kell venned. Három csavar tartja, de olyan elb@szott helyeken, hogy alig lehet hozzáférni. Csak a szervó le-fel játék legalább másfél óra (fél le, egy vissza, nekem, ugye, gyakorlat nélkül, lehet fikázni :) ). Nem baj, mostmár van leszed-felrak tapasztalat is a sima felrak tapasztalon kívül, úgyis szükség lesz rá, mert a kormánymű is folyik, meg a szivattyú is, a feszítőgörgő meg sírdogál magában. Zsírzás után egy napig bírja, vszínű szét van kopva a csapágy. Még szerencse, hogy a szervós kormányműhöz 200 euróért lehet tömítésgarnitúrát kapni, mi? Na, majd tavasszal lesz egy nagy szivattyú és kormánymű felújítás menet, akkor majd kap új külső-belső összekötőket is.
Miután a termosztátcserétől sem lett fűtés, jöhet a következő hibaforrás: a fűtőradiátor. Na ezt sem egyszerű kibontani, a komplett műszerfal alját szét kell bombázni, burkolatokat, merevítőket ki, műszerfalkeretet ki, középkonzolt ki, fűtéskonzolt ki. Itt már gyanakodnom kellett volna, de nem. Ismét a nehezebb végéről kezdtem, szerencsére nem volt minden hiábavaló.
Van ugye a motortérben, a tűzfal tetején egy gumicsík. Általában. Mert exGaz kocsiban nem volt. Namármost, amikor raktuk be a szervós kormányművet a nyáron, szét kellett kötni a gyári leömlőt az ikercsőnél. Persze, hogy nem sikerült rendesen visszahúzni az egyébként már hekkelt csavarokat (az egyik egy átmenő csavar tőcsavar helyett, bazz, persze, hogy nem lehet rendesen visszatenni), ezért az ikercsőnél a kipuff elég rendesen kifúj. Ha nincs fent ez az ominózus gumicsík a tűzfalon, akkor a venti szépen benyomja  motortérből az utastérbe a cuccot. Nyáron ez nem gond, a szellőzést keringető állásban használva, nyitott ablaknál. De esős, hidegebb időben így fenemód párásodik minden. Nade nemcsak kipugázt nyom be, hanem minden olajpárás, kormos dzsuvát is, amit a motortérből szépen kiszipkáz. Ezt a matériát pedig a légáram a szellőzőrendszer különböző szegleteiben szépen leteszi. A fűtésradiátor is kapott belőle gazdagon. Úgyhogy tényleg nem volt felesleges dirib-darabra szedni a fűtésrendszert és megpucolni mindent. Ellenben, a fűtés még ettől sem támadt fel. A probléma a fűtéskonzolban lakik, mint kiderült. Ugyanazon a karon, amelyiken a hideget-meleget állítjuk, két bowden van. Az egyik nyitja zárja a motortérben lévő fűtéscsapot, jó esetben kopptól koppig, a másik bowden meg azt szabályozza, hogy a radiátoron keresztül vagy azt megkerülve jusson levegő a szellőzőrendszerbe. Két ajtót mozgat, egyet a radiátor alatt, egyet felette, megintcsak kopptol koppig. A két ajót egy állítható drót köti össze. Ha szét van kopva a konzol (műanyag konzol, benne egy műanyag, patentszerű tengely, amin két fémkar forog, és a huszonsok év kölcsönhatása) akkor pont az a kritikus 3-4mm út hiányzik a bowdeneknek, hogy tökéletesen zárjanak az ajtók a radiátor körül, illetve teljesen kinyíljon a fűtéscsap. Van a műhelyben vagy 6 különböző évjáratú fűtéskonzol, de még nem volt lelkierőm összelegózni egy jól működőt. Talán a héten.

Kézifék ügyben az van, hogy az exGaz hátsófékei tökéletesen működtek, volt kézi is. Amikor a T3 coiloverek bekerültek előre a nagyfékkel, fékerőszabályzóval, Supra főfékmunkahengerrel meg Goodridge fémhálós csövekkel, akkor derült ki, hogy a bal hátsó nyeregben nemes egyszerűséggel a beleszakított légtelenítő helyén egy kúpos csavar van zárásnak, amivel nem annyira lehet légteleníteni. Nosza, cseréljük akkor a hátsó nyergeket is, van két felújított (igaz, négy éve, a csövezett kasztniban álló) nyergem. Na, ezzel viszont már nincs kézi. Mindenki szerint az állásban tud legjobban berohadni a kézifék tengelye, úgyhogy akkor újra felújítás, új bowden. Hát nem, vazze, most sincs kézi. Sosem mertem még szétszedni hátsó nyerget, mert nem tudnám összerakni, de most szétcsavarozok majd egyet, mert nem hiszem el, hogy ne lehetne kézit csinálni. ZDoman szerint az is lehet baj, ha nyereg felső csapja és/vagy az alsó összefogó csavar el van görbülve. Majd erre is ráfigyelünk. Úgyhogy akkor foly. köv.

És a végén a legnagyobb szopcsa. Vásárláskor már látszott, hogy folyik a bal hátsó féltengelynél a híd. Később, nyár elején, Visontán az is nyilvánvalóvá vált, hogy a diffi sem fog semmit, még esőben is macerás volt vele “sperrelni”. A döntés: polcról, még Tomos által felújított diffi be, frissen (4 éve, haha) csapágyazott féltengelyek, szépen festett hídba be. A felújított diffire fel volt már téve a 4.7-es TPS végáttétel, arra viszont nincs szükség, így irány Dány, legalább ZDoman átnézi a diffit is, hátha nem eléggé, vagy túl van feszítve. A diffi jó volt, ZD rárakta a gyári 4.3-ast foghézag, fogkép, minden fasza, műhelybe vissza. Össze is raktuk, szépen lepasztáztunk mindent, nem is folyt sehol, a tanácsok alapján 1.3 liter helyett 2 liter SAF-XJ feltöltve.
Igen ám, de párszáz (úgy 300) kilóméter múlva elkezdett először búgni, aztán moderáltan sikítani. Miután az előző műveletnél a végáttétel cserején kívül más nem történt, a roppantógyűrűre kezdtünk gyanakodni, mondván, hogy eddig bírta, az új, fogós diffi nem tetszett neki.
Diffi újra ki, Dány, roppantógyűrű csere, fogkép, foghézag, minden fasza, pontos, gondos, gyári. Vissza, Megint búg, de halkabban. Aztán egyre gyorsuló ütemben a búgás már nem is moderált, hanem ordenáré síkítássá változott. Így telt el megint párszáz kilóméter, a legkisebb terhelés nélkül. Ilyen finoman ilyen hosszan még sosem vezettem, az igazi, tojás a gázpedál alatt stílusban. Mert úgy 40 kürül elkezdett búgni, ami 70-re olyan hangot adott, amit nem is a füllel, hanem valahol a nyúltagy gerinccsigolyához közeli részen hall az ember, érzetre legalábbis mintha ott menne egy életlen fűrész. 70 felett a hangerő nem, csak a frekvencia változott, megspékelve még egy plusz fémes szólammal…Ahogy TeZe2 mondta, miután Kunfehértóról, Tibitől együtt jöttünk haza: olyan, mintha több Volán-nyi Ikarusz, egy egész Ikarusz flotta sírna a füledbe.
Következő kör: másik 4.3-as fogaskerékpárral. Egyúttal mindkét támcsapágy, kúpkerék első hátsó csapágy, megint új roppantógyűrű, kúpkerék szimmering csere. Közben gyanús lett, hogy a híd maga is ludas lehet, amibe a vadi friss cuccokat betettem. Sebaj, komplett gyári tömítésgarnitúra a régi, a diffiházhoz tartózó, a kocsi eredeti hídjához. Végül is, könnyen kijöttek belőle a féltengelyek az első difficserénél, tehát olyan nagyon régiek nem lehetnek a csapágyak. A diffiben minden új, fogkép, foghézag tökéletes, gyári, szuper. Nem lehetek elég hálás ZDomannak, mert a nyílt nap reggelén jött, és ő maga rakta össze a cuccot, ott szopott velem délig a műhelyben. Én aznap délután még eljátszottam a termosztátcsere-próbálkozásom nem kívánt hozadékával, úgyhogy csak éjjel derült ki, hogy ez is búg. Pedig ez a végáttétel egy amcsi piacos, nyitott diffis GT-ből van. Igaz, az én sikítós 4.3-asomon sem látszott szemre semmilyen kopás. Ami már előrelépés (így kb 200 kilóméter után) hogy ez most csak 70-nél kezd el búgni, halkan, és folyamatosan erősödik, de viselhető (azaz lehet beszélgetni is 130 felett is). Illetve, ha már megint hídcsere volt, feltettük a Battle Version traction bracketeket is, és feljebb csavartam a hátsó magasságot, így szemre azonos elöl hátul. Ha centire azonos, akkor szemre húzza a seggét. Fene se érti.
A diffire a megoldás valószínű egy teljesen új fogaskerékpár beszerzése lesz, de akkor már a tervezett 7A hibridnek megfelelőbb, 3.9 vagy max 4.1-es áttétellel.

Bookmark and Share

Utcai fehér update – megaposzt, második rész

Ott hagytam abba, hogy az autó maradt a műhelyben, én meg mehettem a Héfálhoz fékcsövet gyártatni. Nem is baj, mert a Tilton fékerőszabályzót nem szerettem volna az utastérbe tenni, mégiscsak egy utcai autóról van szó :) . A szabályzó  menete 3/8-os, a gyári fittingek meg 10×1mm-esek, így mindenképp kellett egy közdarab, a szabályzó mindkét oldalára. A szívósor alatt találtam egy öntöttvas valamit, aminek látszólag semmi funkciója sincs azon kívül, hogy ez fogadja a főfékhenger felől jövő csövet, és innen megy a hátsó fékhez.  Ennek a helyére tettem be a Tiltont. Három nap múlva, szerda este. Illetve Laci barátom tette be, mert ehhez megint nőgyógyászujjak kellettek.

20090729_utcai_13

Szunyi, a lakatos srác még aznap délelőtt megdöngette a hátsó tornyot, szerencsére akkor, amikor nem láttam, sírni tudnék az ilyen műveletektől, dehát másképp nem nagyon lehet megoldani.  Lacinak a Carismáról maradt egy szett 195/60R15-as gumija, azt tettettem fel Supra felnikre hirtelen. Kicsit tartottam tőle, hogy csücskös lesz… Az is lett. Jobboldalt a lökös sarka és a gumi közé nem annyira fért be a kezem.

20090729_utcai_07

De sebaj, max feljebbtekerem a coilovereket. Meg ahogy azt Móricka elképzelte: collos imbusz kell az alsó rugótányérhoz. Na itt kezdtem el anyázni az összes amerikai parasztot, aki collos alkatrészeket meg oda nem illő 13-as meg 15-ös csavarokat tesz egy japán autóba.

Megpróbálom összeszedni a sirámaimat: a T3 hátsó kutyacsontokat valami collos kulccsal kellene tekergetni, szerencse, hogy azokat nem tettem be a GL szemek miatt. A T3 toronytányér felső csavarjai 13-asok. A hátsó coiloverek felső csavarjai szintén 13-asok (és nincs a g’tl=sy’ron bumpstop se elöl, se hátul, a kurv@ életbe). Jah, és a 65/175mm-es Eibach rugó hátra túl rövid, mindenképp kell(ene) hozzá segédrugó, vagy hosszabb távtartó, amit Gabriel barátunk elfelejt(ett) közölni.Mintha nem lenne neki mindegy, hogy az esztergált alu -harang alakú- távtartót, amit ad a hátsó coilover kithez, azt 8, vagy 11cm hosszúra gyártatja. A menetes szárak alsó tányérjai (ugye Ground Control alkatrészek) 3/16-os imbusszal van szerelve. Érdekes, a Battle Version  cuccaim (amik szintén maradtak a csövezett kasztniban) azokban rendes méretű csavarok vannak, mind metrikus. Buhhh. El lehetne elmélkedni rajta, hogy mennyibe kerülne menetvágás nélkül rendeleni a Ground Controltól a tányért, és rendes metrikus menetet vágni bele, meg rendes metrikus imbuszt odatenni. Legalább 50 centtel kevesebb lenne a haszon.

Úgyhogy nem tudtam feljebb emelni az elejét. Mindegy is, légtelenítsünk végre. Hát persze, hogy a bal hátsó nyeregbe simán törött volt a légtelenítő csavar. Kár, mert tökéletesen működött az a nyereg. Csere a csövezett kasztniba visszatett, teljesen felújított hátsó nyergekre.

Következő szerelési nap (ezentúl csak KSZN :) ). Vettem 3/16-os imbuszt. Eleje feltekerve, már amennyire tudtam, mert körmös kulcsom az nincs. Mindenki, akit kérdeztem, kalapács és csavarhúzó segítségével tekergeti az elejét. Ezzel a módszerrel, hogy ne verjem szét a rugótányért, csak egy keveset, kb. másfél centit tudtam feljebb tornászni. Így azért lett 2 centinyi rés a gumi és a lökös sarka között. Valószínű, a lökös sem tökéletes (sőt biztos), mert baloldalt rendes hézag van, jobboldalt ez a 2 centi. Annyira megörültem, hogy végre kipróbálhatom a verdát, hogy hátul el is felejtettem megemelni, kicsit motorcsónakos lett. :)

20090729_utcai_17

Az első tapasztalatok: jobb eleje beleér, kézifék semmi, a hátulja a 7kg-os rugók ellenére egész vállalható, eleje egész jó. Elöl-hátul a gátlók a legpuhábbra állítva. A szervó tök jó, de iszonyat sok powert elvesz. Illetve, ezt nem tudom egyértelműen kijelenteni, mert Laci MAP-os, TRD 4-1, full nyitott Greddy kipuff-os autója ugrik, hasít, pörög, egyszóval haladós. Visszaülni majd két hét után az AFM-es, fojtott kipuffos, megszervózott fehérbe, kicsit illúzióromboló volt. De végre működött, nem pattog, a fék király. Kemény, mint egy tégla, mégis adagolható, igaz, a nagyobb főfékhenger miatt a pedál útja max 3 centi lehet, de hát istenem, finoman kell modulálni. Érdekes, de a fékerőszabályzó nekem alapállásban, amikor elvileg nem csökkenti a hátramenő nyomást, tökéletesnek tűnik utcán, pár fékbetét bekoptatós-nagyotfékezős manővernél. Persze ettől még nem lesznek rendesen összekoptatva a betétek a tárcsákkal (elöl mind a betét, mind a tárcsa új, hátul csak a betétek, de a tárcsák sem kopottak). Majd finomhangolunk kicsit később, ott, ahol kanyarbejáratig fékez az ember. A dányi diffi tökéletes, az az 1 százados plusz előfeszítés, amit a gyárihoz képest bennehagytunk, az isteni.

Az egész sztori kezdete után két héttel, ismét Dányba vezetett az utam. Lóri is ott volt éppen, csapatban mindig jó a turkálás:  Zoli adott nekem egy pár belsőtér cuccot. Baloldali A oszlop borítást, mindkét ajtó fölé borítást, hátsó szélvédő belső zárólemezt. Ha már itt jártam, megmutattam neki a szervó beépítést, merthogy az ő híres utcai arany-fekete autóján épp azzal szórakozott előző nap. Ránézett az elosztómra, és rögtön megkérdezte, hogy nem gyenge-e az autó. Szó mi szó,  nem volt egy erőgép. Kiderült, hogy egyrészt el volt rakva legalább egy foggal, másrészt valószínű ebből következőleg nem volt túl optimális a gyújtássorrend és időzítés, csoda, hogy járt. :) 600-as meleg alapjárat (ez mondjuk elég benzinkímélő fícsör), és társai. :)
Elosztó szétszed (egy pár próbálkozás után, mert akkor találtunk egy szakadt jelvezetéket is), összerak, gyújtásállít. Nem volt az egész egy óra. Szegény Juhász Attila, aki közben megérkezett és én most ismertem meg, már sorban állt, hogy egy rejtélyesen elő-elő kerülő betiltás probámáját Zoli megoldja, és hát ugye gyújtásállításból elosztóhekkelésbe átcsapó művelet kicsit elhúzodott. De addig körbenyálaztuk egymás autóját, megnéztem a ZD által generálozott motorját, a hátsó vastagszáras Bilsteinjeit. Hazafelé már vígabban húzott vasam, hála a mostmár jó előgyújtásnak meg sorrendnek. Én, aki azt hiszem magamról, hogy kényes vagyok a pontos beállításokra, észre sem vettem a szar gyújtást, annyira lekötötte a figyelmemet a futómű probléma. Jó lecke, mindenesetre.
A másnap ismét a műhelyben telt. Beraktam az előző nap kapott beltéri elemeket (még 1x köszi!!), meg felraktam a küszöbspoilert meg hátsó lökös toldatot. (Körbe kéne lakatolni az autót, műanyagossal helyrehozatni a lökösöket, az összes spoilert, toldatot, ajkat, mindent összelövetni vele. Akkor megint lenne hosszú indexem, amit Gaz lefalaztatott, és most kisindexes a lökös.) Megemeltem a hátulján a coilovereket is, Fejes Lacitól kaptam kölcsön körmös kulcsot. Érdekes, mert a gátlók elvileg azonosra vannak belőve, de valahogy úgy áll az autó, mintha az egyik oldala lejjebb lenne, pedig millire azonos a küszöbmagasság mindkét oldalt. Ha az elejével azonos magasságig ültetném, akkor meg megint olyan motorcsónakosan állna. Majd futóműállításkor kiderül, hol mennyi a talpnyomás.
Tetettem fel 195/50-es gumit is. Csalóka ez a gumiméret dolog,  azt hinné az ember, a 195/60 meg a  per 50 között nem lehet túl nagy különbség, pedig az ugye majdnem két centi az átmérőben. Így már faszán áll, nem ér bele az eleje a lökös sarkába. Kellenek majd még puhább és hosszabb rugók, ugyan tényleg vállalható, de nekem kicsit sok utcára a hátul 7 elöl 6 kilós rugó. Szerencsére Tanabe cucc van olcsón, ráadásul 175mm helyett 210 hosszú. Öt kilós rugó elöl-hátul, hátul segédrugóval megspékelve,  és tökéletes lesz! Jöhet a MAP-os vezérlés a komplett kábelezés átnézésével, a termosztátos olajhűtő cucc, az elektromos venti, a műszerek, egy kis felnipolír, még egy-két csinosítás a beltéren, aztán a 7AGE :) .

Image076

Bookmark and Share

Utcai fehér update – megaposzt, első rész

Többé kevésbé megtörtént minden, amit az előző update-ben megígértem magamnak (T3 futómű, szervós kormány, fékek). Többé, mert például ki sem próbáltam a “nagyféket” gyári főfékhengerrel, kevésbé, mert elektromoshoz még mindig nem jutottam el, szóval nincs még MAP, műszerek, stb. De haladjunk szépen sorjában, kétszer reggel 8-hajnali 3,  plusz egy normál 8-5 nap, plusz két délután története.

Image051

Innen indultunk, ugye. Sivatagi futómű. Aztán jött a vágott rugós pár hét:

Image053

Először előtúrtuk meg előkészítettük a szervós kormány cuccait a beépítéshez. Nyomáspróbázni nem tudtuk műszer híján, úgyhogy ez kimerült a földön összeállításban, a szivattyú megtisztításában, és a Toyota manual idevágó oldalainak a böngészésében. A szivattyún lévő vákuumkapcsoló egyik csöve persze törött (270 juró az a kis szar a Toyotánál újonnan!), ezért inkább reparálás lett belőle.  Az előző tulaj, amikor eltörhetett, a bakelit burkolatba beillesztett(ett) egy alu hüvelyt, igazándiból csak ezt kellett újratömíteni. Némi zsugorcső, tömítőpaszta és bandázsnak használt szigszalag felhasználásával meglehetősen atombiztos megoldást csináltunk. Ha szembejön egy bontott, akkor elteszem tarcsiba.
A csövezett kasztniból kibontottuk a T3 első coilovereket fékestül, toronytányérostul, és tettünk alá egy teljesen gyári gólyalábat, majd levettük az emelőről. (Jah, azt elfelejtettem említeni, hogy 4 kocsit kellett logisztikázni háromnak is csücskösen elég helyen, egy emelővel, egy szett bakkal, úgy, hogy az udvarban működő egyéb cégek mozgását lehetőleg ne akadályozzuk keresztben álló hacsi csontvázakkal. ) Szóval, jöhetett az exGaz verda az emelőre. Innen könnyű volt kikapni a gátlókat, hiszen két hete már egyszer leszenvedtem az ominózus vágott rugós “kísérletnél”. Ha már lent vannak a gátlók, az irányítókarokat sem egy nagy durranás lekötni a gömbfejekről, és kivenni a komplett manuális kormányművet, szépen kicsúszik oldalra. Miután a bontással szokás szerint remekül haladtunk, elmentünk Fejes Lacihoz Supra főfékmunkahengerért. Szegényke majd szívbajt kapott, amikor lendületből megközelítettük az erősen hekkelt 1JZ-GTE motoros saját autóját,hogy akkor majd abból bontunk…Persze nem. :) “Ugye négycsavaros a szervódobotok?” Van ilyen is, olyan is, úgyhogy elhoztuk a makulátlan darabot. A műhelybe visszaérve persze konstatáltam, hogy kétcsavaros a szervódob, de a csövezett kasztniban szerencsére négycsavaros volt. Pfhh.

20090729_utcai_09

Miután a szervós kormányrúd rövidebb és a hozzá való kardáncsukló meg hosszabb, mint a manuális, ezért a bentlévő oszlopot is ki kellett (volna) venni kompletten. De az exGaz autó annyira össze-vissza van kábelezve a kormányoszlop alatt (persze nem a félig üres gyári csatlakozó számtalan szabad tüskéjét használva, hanem direktbe kötve orrba-szájba, a gyújtáskapcsolóig összecsomózva mindent, brrr), hogy nem mertük szétvágni és újra összesodorni a vezetékeket, mert élénken él bennem a piros AE92 GTi égett szagának az emléke.  Ezért Laci barátom bevetette nőgyógyász ujjait, és apró pici darabokra szedte a szervós kormányoszlopot, meg a bentlévő manuálist is, a helyén, és összelegózta. Így nekem könnyebb volt szervódobot cserélni, mert azt kb. lehetetlen bentlévő oszloppal. Az ominózus csukló és rúd:

20090729_utcai_10

Következő szívás, hogy a Supra fékhenger egyik kimenete (hogy precíz legyek, a hátsó fékköré) nem felfelé áll, mint a hacsin ahol mindkét fékkör a munkahenger tetejéből indul, hanem sréhen hátrafelé a torony mellett. A gyári vas fékcső elsőre úgy tűnt, mintha  felvette volna a kívánt alakot az erők hatására, de másnap hajnali fél háromkor kiderült, hogy mégsem.  Itt már a később gyártatott flexicsővel fotózva:

20090729_utcai_12

Ha már a baloldali oszlopnál racsniztam, feltettem a szervóolaj tartályát. Ebben az az érdekes, mint másnap Dányban megtanultam, hogy az itthoni autókban, amik jellemzően német, ill. svájci import, csak az SR kasztniban volt a tartályhoz tartozó harmadik konzol. Ez egy meghajlított rombusz alakú fül, a torony két oldalára odaponthegesztve. Erre az lesz a megoldás, hogy eszkábálni kellene úgyis egy brake cylinder stoppert, és abban alakítom ki a tartály harmadik fülének a rögzítését.

szervotartaly2

Megpróbáltuk a helyére tenni a szervós kormányművet is. Kis térbeli sakkozás, és pár, más hacsikon még sosem látott (valószínű rég lefelejtett)  kipuff tartókonzol levadászása után kénytelen voltam ismét belenézni a kottába. A manuális kormánymű és a szervós javítási leírása között egy mondat a különbség: vedd le a leömlőt. Fasza. Az elvileg három tőcsavarból kettő egész jól hozzáférhető, a harmadik valószínű előttünk már másnak sem volt az, így az már nem tőcsavar, hanem egy sima átmenő, ami azért gázos, mert ez egyébként is szar helyen lévő anyának még ellen is kell tartani a másik oldalról. Köszi, ismeretlen kipuffos ember (Proex?)! De leszenvedtük végül. Nade. Az én kipuffom gyakorlatilag egyben van, nincs benne oldható kötés, se flexitag, se a katalizátor helye, se semmi. Azaz csak úgy jön le, ha szépen kivesszük alóla a hidat is…kivettük, úgyis baberkázni kell a difikkel is.  A kormánymű ezek után már szinte beugrott a helyére, kezdődhetett a bölcsőhöz rögzítés hosszú története. Ennek az ecsetelését inkább kihagyom, betudom az ezzel kapcsolatos anyázást annak, hogy már majdnem hajnali két óra volt. Fel is adtuk ezt a processzt, majd másnap, pihentebben.
Ezek után másra már nem nagyon maradt erőnk, mint hogy lekössük a hidat a csövezett kasztniról is. A csövezettben is vastag féltengelyes híd van, felújított diffivel és 4.7-es végáttétellel, az utcaiban meg egy baloldalt erősen könnyező híd, istentudja milyen állapotú diffivel (vszínű középszar, a múltkori visontai tapasztalatok alapján), és gyári végáttétellel. Másnap Doman Zolinak a dányi TRD-ben :) ebből kellett valamit összebűvészkednie.  A hosszabb végáttételt mindenképp meg akartam tartani, utcára felesleges a  rövid, sőt, ha lenne, szívesen tennék be 3.9-est vagy 3.7-est, az passzolna a tervezett 7AGE motorhoz, autópályán sem forogná szét magát a vas. A gyári 4.1-el pont 4000 környékén van a 130, ha az ember lassabban megy, erőtlen a verda, ha meg gyorsabban, akkor ugrásszerűen megnő a fogyasztás.  Szóval ha valaki tud 3.9 vagy 3.7-es áttételt, ne habozzon, hadd vigyem  el Dányba a munka örömét ismét (majd egyszer:)).

Hajnali fél három és a reggel nyolc között marha kevés idő van….Reggel még beszaladtunk a műhelybe kiütni a féltengelyeket a hidakból, így kb 10-re értünk Dányba. Laci barátom nem az az alkatrészelmosós típus, én sokkal inkább. Egyrészt Dányban mindig jól érzem magam ezért, másrészt mert érezni, ahogy Zoli tesz-vesz a cuccokkal, hogy nem találomra csinálja, szigorúan betart minden technológai előírást, “egy mérés nem mérés” alapokon dolgozik, jó műszerekkel és szerszámokkal, tempósan, precízen. Sok dumálással, kávéval, cigiszünettel sem tudtuk  ZDomant kettőnél tovább feltartani. Hazafelé a Kerepesi úti Avia (volt Castrol) kúton vettünk fékfolyadékot (gagyit), szervóolajat (Castrol TQD), diffibe olajat (SAF-XJ), nem olcsón, de legalább lehet kapni hétvégén. A műhelybe visszaérve, gyorsan összeraktuk a hidakat, új Goodridge fém fékcső hátul, az exGaz gyári féknyergei és tárcsái, paszta a diffiháznak, 1.3 helyett 2 liter nafta bele. Felrakásnál jött a következő szívás: állítható kutyacsontok nélkül nem szerencsés felerőltetni a traction bracketet, legalábbis az én ízlésemnél sokkal nagyobb feszítést kapna így a híd. Úgyhogy a kettes szabály (az egyes ugye a vágott rugó ellenesség) megszegve, ültetett autó, és szinte vízszintesen álló alsó kutyacsontok. Erre az lesz a megoldás, hogy ha lesz kedvem (khm, khm), átalakítok/alakíttatok egy szett kutyacsontot meg a panhardot olyan állíthatóra, mint a csapágyszemes cucc, csak a szemek nélkül, meghagyva a rendes szilenteknek a végeket. Úgyhogy traction bracket a francba, egyenlőre. (Lehet, hogy mindennek ellenére majd felpróbálom, de azt majd csak vmikor ősszel.) Na és akkor a következő szopás: a 65-ös belső átmérőjű rugók beleérnek a torony alatt a doblemezbe. Olyan marha rég (2005 őszén?) tettük be a csövezettbe ezeket a gátlókat, hogy simán elfelejtettem, hogy ott meg kell döngetni  a lemezeket kicsit, valami emberes szerszámmal.  Mindegy, felkapattuk a hidat, bekötöttük a kardánt, hogy a helyén legyen. Hátulja (majdnem) kész, nézzük az elejét. Oda is mennek új Goodridge fémcsövek. A furcsa az, hogy a gátlószáron lévő tartófülig nem ér el a cső közepén lévő fitting, amit elvileg oda kellene biztosítólemezelni. Már nem emlékszem, hogy volt az előző cső (tavaly ősz óta az Laci autóján van), de mintha az jó lett volna. fordítva van megcsinálva a fékcső, a kasztni felőli része a rövidebb, nem pedig a nyereg felőli… Így most biztosítólemez nélkül van feltéve a cső,  nem szeretem, de meg nem jutott eszembe megoldás rá. Végülis, a fémhálós csövön van még műanyagborítás is. Talán kibírja egy darabig. Ha valakinek van ötlete, kommentelje ide.

20090729_utcai_02

Haladtunk (volna) tovább. De a kormányműbe az egyik szervócső az istennek nem akart belekapni. Már háromszor cseréltük egymást kb negyedórás váltásban. Elég szar helyen van, meg biztos a menet sem a legújabb, csak óvatosan, gondoltuk. Hát egy nagy fenéket, majd egy óránk ráment, mire rájöttem, hogy a két fitting csak látszólag ugyanolyan, megcserélve a két csövet minden a helyére ugrott. (Az egyik fittingnek kb fél milliméterrel hosszabb a menetes rész előtti része, de pld. a menet ugyanolyan.)

20090729_utcai_03

Közben persze késhegyre menő vitákat folytattunk, miszerint én a gyári helyekre és furatokba próbálnám meg a szervócsöveket körbevezetni a kasztnin, Laci meg csak úgy érzésre. Persze ebben is köztes megoldás született. Elindul szépen a két cső a kormányoszlop és a kormánymű találkozásánál, tekeregnek a leömlő alatt, fel a tartályhoz, meg be a szivattyúba, két cső meg az akku alatt elfordul a hűtő alá, végig az elején, és a másik oldali nyúlványon fordul vissza. Elvileg három helyen van konzol rajtuk, amiket a kasztnihoz kellene csavarozni, a jobboldali nyúlványon  (ez stimmelt is) a hűtő alatt (itt nincs meg a furat, vagy már eltűnt, vagy a hűtőtől nem látszik) és a baloldali nyúlványon, valahol a gyújtótrafó alatt (Ide sem felülről, sem alulról nem láttam be, majd a MAP-os hekkelésnél, akkor úgyis cserés a gyújtótrafó is. Az új olajhűtő bekötésekor majd leveszem ahűtőt, akkor majd megkeresem a középső lukat is.) Szépen megbonyolítja a motortér egész bal felét a sok cső, meg szivattyú, feszítő, tartály, miazmás. Miután a szervócsövek merevek, ezért például az olajhűtő csövezését le kellett kötni, hogy szépen be lehessen fűzni a hűtő alá az egész miskulanciát. Ez itt jobboldali konzol:

20090729_utcai_14

A szervótarályon maradt egy lefelé néző kimenet, ezt szépen ledugóztam egy csődarabbal, csavarral, meg két bilinccsel. Vesztemre. Feltöltöttük olajjal, indítás, szépen issza. Itt mindig meg kellene várni a kotta szerint, hogy a lefolyócsőben eltűnjön a folyadék, utánatölteni, újra indítani, és ezt ismételni szépen, amíg kibuborékolja magát. Én öntöm, öntöm, de csak nem akar feltöltődni. Így jár az, aki nem olvassa el pontosan a manuált. Az összes olaj a földön. A nagy katyvasznak és fáradtságnak köszönhetően, az a cső, amit az akkurátusan ledugózott csonkra kellett volna kötni, elbújt a többi között, és szépen kiengedett mindent a földre. Éjjel kettőkor nehéz lesz pótolni, így már itt biztos lett, hogy a vas a műhelyben marad hétfőig. Nade, legalább légtelenítsük le a fékeket, és akkor csak a hátsó torony kalapálása és a szervófolyadék marad jövő hétre. Próbálom a jobb hátsót, semmi. Se levegő, se fékfolyadék nem jön. Keresem, hol folyik el, hát sehol. Végigkövetve a csövet, kiderült, hogy az előző éjjel felhekkelt Supra főfékhenger sréhen álló kivezetésénél megroppant a gyári vas fékcső, amiről előző nap azt hittem, hogy szépen behajlott a helyére…Hát itt lett vége az estének, hajnali háromkor. Folytatás következik, még korántsincs vége. Holnap este új résszel jelentkezem. :)

Bookmark and Share
Powered by WebRing.