hachiroku, 4AGE, AE86 blog

Nagy szerencse, hogy nem kell a kereket újra feltalálnom ebben a posztban, de azért van néhány megszívlelendő okosság ebben a kérdéskörben. Meg egy érdekes, látványos téma is, én például kifejezetten kerék-fetisiszta vagyok, szeretem, ha szép görgőkön gördül a verda.

Elöljáróban néhány adat. A Hacsiroku viszonylag ritka (de azért nem fellelhetetlen) 4×144,3-es 4×114,3-as körosztójú felniken fut, többnyire 13, 14, 15 collos méretet tesznek rá. Az első adat jelzi, hogy négy csavar fogja a kereket, s hogy ezeknek milyen a távolsága (114,3). A második adat a kerék “nagysága”, azaz átmérője collban kifejezve.

Fontos még az ET szám, ez mutatja a felni felfekvési síkjának a mértani közepétől mért távolságát (lásd ábra – köszi XJS). Az AE86 esetében erről annyit érdemes tudni, hogy kicsi, nulla közeli ET volna az ideális. De ilyen nincs. Illetve elvétve akad, de ritka, mint a fehér holló. Egyébként is viszonylag kevés felni kapható az autóhoz újként, de ez egy drifter növendéket nem zavar. Eldurrantani a régi szakadt gumikat tökéletes a használt kerék is. Viszont a történelmi hűség kedvéért nézzük át, én mit találtam az újak kínálatban.

Ezúttal nem a már jól bevált és megszokott Techno Toy Tuning kínálattal kezdjük, hanem egy magyar forrással. A Compomotive versenyfelnik az egyik legjobb minőségű cuccnak számítanak ebben a műfajban, számos vb-menő ralicsapat beszállítói. Magyarországon a www.versenyov.hu oldalon keresztül elérhetők, s van a kínálatukban jónéhány klasszikus formát idéző, ultrakönnyű és ultraerős kerék, nekem nagy kedvencem a TH, a TH2 és az MO5. De igazából az ML (lásd fotó) miatt kerültek be a válogatásba, amiről ezt írja az oldaluk: “ML. Klasszikus versenyfelni. FIA homológ méretekkel a versenyautókra, ezen belül a klasszikus és modern rallye, a körpályás és az amatőr versenyekre. Utcai autókra is felszerelhetők.” Szerintem gyönyörű, nagyon illenék a kis Toyotára, de az az igazság, hogy aranyárban mérik. Viszont ha egyszer, esetleg Historicban indulnék a kocsival, akkor muszáj lesz…

Számomra a másik, “egyszer még muszáj lesz” kerék a Rays Engineering Volk Racing TE37-ese. Szerintem ez is bámulatosan szép. Ráadásul elismerten erős és könnyű. Én a www.negnun.com oldalán találtam meg, de biztos még ezer külföldi forrásból lenne beszerezhető. Nem mondanám, hogy olcsó, sőt.

Az új felniknél az amerikai kapcsolat miatt nekem szóba jött két replika modell az USA-béli Techno Toy Tuning kínálatából. Az egyik a Konig B.Bomb, amely az SSR MK3 közel tökéletes utánzata, a másik pedig a Konig Rewind, ilyen lesz XJS kocsiján Laci kocsiján. Utóbbiból én is rendeltem egy garnitúrát, még akkor, amikor nem tudtam, hogy itthon mennyire lesz könnyű felnit találni. Ezek a kerekek nemcsak igényesek, szépek, kellően régivágásúak és viszonylag jó árúak, de a kívánt kis ET-vel is rendelkeznek. Annyira viszony nem olcsók (különösen a szállítási díjjal és vámmal együtt), hogy az összes felnim ilyen legyen. Az itthon levadászható 14-15-ös, 4×114,3-as kerekek 95%-as (esetemben 100, de biztos vannak kivételek) viszont hatalmas ET-vel rendelkeznek. Ami nem tragédia, egy jó nyomtávszélesítővel könnyedén kimozogható a probléma. Viszont ebben az esetben a gyakori kerékcseréknél a nyomtávszélesítő is jön fel-le, ami nem egyszerűsíti az ügyet, ráadásul fenyeget az elvesztés és otthonfelejtés réme is. Döntenem kellett, és én az olcsó, de nagy ET-jű kerék, és a nyomtávszélesítő kombójára szavaztam. Így zokogva bár, de lemondtam a Konig Rewind-eket. Igaz, akkor már volt a tarsolyomban egy szett Ronal Turbo. De vegyük csak szépen sorba az vadászatot.

Driften hamar eldurran az – optimális esetben – folyamatosan kipörgő hátsó kerék, még akkor is, ha jó rajta a gumi. Gyakran kell hát cserélgetni, és mivel a gumiszerelés, centirozás időigényes dolog, az a szerencsés eset, ha edzésre, versenyre szerelt kerekekkel érkezik az ember. Ez pedig több szett felnit feltételez, elkezdtem hát vadászni. Kitűnő terep erre a www.duen.hu apróhirdetési rovata, a www.racingbazar.hu, a www.hasznaltauto.hu idevágó része, és a www.vatera.hu. Utóbbit nem, de a többit rendszeresen látogatom az elmúlt hetekben, s így tettem szert az alant következő kerekekre. Annyit érdemes még tudni, hogy Hacsira való felni a nyolcvanas évek japán modelljein (Mazda 323, Honda Accord, Mitsubishik, más Toyoták), valamit Rovereken, Hyundaiokon, Volvókon voltak. De leginkább akkor kell felkapni a fejet, ha az előző, Esztergomban is gyártott Suzuki Swiftet említi a hirdetés, hiszen itthon ezekből van rengeteg, és ennek is ilyen a lyukkiosztása.

Ma már első szerzeményeimre vagyok a legkevésbé büszke, s csak nagyon kevés választ el attól, hogy a négy Fondmetal eladósorba kerüljön. Ezeket még akkor vásároltam (hat gumival együtt), amikor az gondoltam, hogy szinte lehetetelen a Hacsirokura való kereket találni. Ma már tudom, hogy folyamatos odafigyeléssel és némi pénzmaggal ez egyáltalán nem olyan drámai feladat, így az ötküllős Fondmetal picit bántja a szemem. Elfogadható állapotú, kicsit karcos, de nem szétütött felnik ezek, nem is ezzel van a gond. Viszont ötküllős desingjuk nagyon nem illik az autóhoz. Sebaj, tartalék gyanánt egyelőre maradnak, de ha Te, kedves Olvasó, éppen pont ilyenekre vágysz, akkor dobj egy e-mailt, megegyezünk.

Következő szerzeményeim a pókhálósok. Ezt a desing-t eredetileg a BBS találta ki a BMW megrendelésére a ‘80-as években. Az E30-as kódjelű 3-asokon és az E28-as 5-ösökön (mindkettő személyes nagy kedvencem) jelentek meg először. Aztán akkora divat lett ez a forma, hogy a kor szinte minden autójára rákerült – ha máshogy nem, hát utángyártott kerékként. Ráadásul szinte a kor minden autóján jól is mutatnak a pókhálósok, szerintem legalábbis. Ebből sikerült szert tennem egy igazán szép, frissen felújított 15-ös garnitúrára, amit előző tulajdonosa egy Mazda 323-asra szánt.

Csak talált egy szett könnyebb és kevésbbé old scool felnit, így én lecsaphattam e pezsgőszínű, csavarozott peremű gyönyörűségekre. Ezen kívül két 14-es garnitúra is található a pókhálós gyűjteményben, az AEZ gyártmány nagyon szakadt, felújításra váró állapotban, míg a másik, ami eredetileg egy Hondán volt, szép, rögtön hadrendbe állítható.

Szintén korabeli, így a Corollára is illő az a felniforma, mely majdnem teljesen kitölti a kerék középrészét. A teli felninek persze ugyanúgy vannak küllői, mint a vékonyabb, filigránabb testvéreinek, csak éppen sokkal vastagabbak ezek a küllők. Ilyet lőttem egy garnitúrával, ötküllős designban, 15 collos méretben. A kerék a KBS terméke, ami nekem olyan sokat nem mond, de kedvező áron jutottam hozzá, és kifejezetten tetszik. Csupán attól tartok, hogy a kelleténél nehezebbnek bizonyul majd, legalábbis az emelgetésnél úgy tűnt, hogy nem éppen pillekönnyű.

Designban nagyon hasonló teli felni másik személyes kedvencem, a Ronal Turbo (ez látható a bejegyzés nyitóképén, az első fotón). Ez annyira tetszik, hogy erős túlzással miatta vettem egy autót. Mindenesetre nagyon sokat nyomott a latba, amikor megvettem Szmöre kocsiját, hogy járt hozzá egy garnitúra ezekből a gyönyörű, polírozott görgőkből. Jelenleg a piros kupé első tengelyén található a szett egyik fele, a másik pedig bevetésre várakozik. Hátulra ugyanis eredeti Toyota felnik kerültek 13 collos méretben, eléggé virsli gumikkal. Ez a párosítás kifejezetten jót teszt, ha valaki driftelni próbál, hiszen a hátsó, keskenyebb kerekek sokkal hamarabb vesztik el tapadásukat, mint az elsők. Persze ilyen setuppal túl nagy kanyarsebességek nem érhetők el, de ez most még, a tanulás kezdeti szakaszában egyáltalán nem zavar.

Felniügyben egyelőre itt tartok, legalábbis ezekről vannak fotóim. Időközben bekerült a gyűjteménybe egy Mitsubishi-származék, szintén felújítandó 14-es garnitúra is, és Bálint kollégának hála vár rám Pécsett egy garnitúra 15 collos, gyönyörű, hófehér Borbet A kerék is. Úgy érezem ennyi már bőven elég lesz, sőt, kicsi már sok is. Ha kipróbáltam a kerekeket, és valamelyik rosszul viselkedne, például a rajta lévő gumi túl hamar kapna defekteket, vagy rázna, ütne, netán nehéznek bizonyulna, akkor nyilván majd eladom őket. Ha mind jó lesz, valószínűleg ennyi felnire akkor sem lesz szükségem, de azért megnyugtató a tudat, hogy gond nélkül oda tudok állni egy edzésre úgy, hogy akár sok garnitúra előre szerelt kerekem lehet. Már csak gumikat kell kukázni rájuk, ami egyelőre nem tűnik könnyű feladatnak, de azért dolgozom az ügyön.

Ui.: akit jobban érdekel a téma, az a www.club4ag.com oldal referenciái között talál egy Wheel Guide-ot a Hacsirokuhoz. Ezek többnyire Japánban őshonos kerekek, némelyik ritka, mint a fehér holló, és többnyire aranyárban mérik őket. De azért igen érdekesek és szépek is, ráadásul a válogatásból nagyjából azt is meg lehet tudni, hogy melyik mennyit ér. A cucc itt található.

Jó kasztni, jó motor már megvan. Ezek mellé, ezt a Taxi félrefordítása óta tudjuk, már csak egy jó sofőr kell, és onnantól nincs kockázat. Sofőrt nem tudok rendelni magam helyett, pedig talán Finnországból érdemes volna, ott fán teremnek a jókezű pilóták. Kénytelenek lesznek beérni azzal, ami van. Daniel, a Taxisofőr filmbéli kijelentése pedig eredeti nyelvén, eredeti értelmében nem a karosszériára, hanem a futóműre utal – ez igen gyakori fordítási hiba. Persze pályás és ralis emlékeim is azt mondatják, hogy a progresszív gátló, a megfelelő hosszúságú és keménységű rugókkal, a rendesen kitalált, megerősített és beállított futómű, no meg a jó gumi legalább annyira fontos, mint a rozsdamentes, merev, csavarodásálló karosszéria vagy az erős motor. Sőt.

Ebben a fejezetben (is) AE86 Zolinak tartozom mega-köszönettel, hiszen ő volt az aki, először is megmutatta saját autóját, majd meghallgatta egymásnak meglehetősen ellentmondó elképzeléseimet, végül személyre szabott tanácsokkal látott el. De e-mailen megkaptam ZDoman és XJS ultimate-futómű ajánlását, ezeket figyelembe véve állítottam össze a saját rendelésemet. Ja, végül, de nem utolsó sorban Karotta is segített, szegény, egy negatív példával, a mit nem szabad klasszikus esetével, őt egy gyenguska, K-Sport nevű, kínai gólyaláb-szettel húzták csőbe. Tisztában vagyok vele, hogy sok jó futóműmegoldás létezik az AE86-hoz, a Koni, a Bilstein, a TRD gátlóival.

Engem végül a Pass Racing első coilover átalakítása, a Tokico HTS (“a piros”) sort stroke gátlószettje és a 3T Eibach rugói győztek meg. Nyilván számított az is, hogy jelen pillanatban mit tudok megfizetni, plusz mi az, amit könnyen és gyorsan meg tudok vásárolni. Fontos volt a coilover, hiszen ezzel tudok hasmagasságot és rugóelőfeszítést állítani, ha minden igaz, egymástól függetlenül is. A Pass Racing és a Techno Toy Tuning hasonló kittjei közül végül azért döntöttem az előbbi mellett, mert az állítólag erősebb anyagból készül, plusz náluk lehet kapni a Tokico HTS-eket. A 3T-nél Kayaba AGX gátló jár az első-hátsó gólyalábakhoz, ami a szakirodalom szerint majdnem olyan jó állítható lengéscsillapító szett, bár erről egymásnak eléggé ellentmondó információkat sikerült begyűjtenem. Annyi viszont biztos, hogy a Kayaba AGX nem a Toyota Corollához fejlesztett gátló, de hívei szerint ez nem okoz gondot.

Rémesen kívánatos szett még a GReddy Type S futóműve, aminek egyik különlegessége, hogy tartalmazza az állítható toronytányért, ami a kerékdőlés belövéséhez elengedhetetlen. Másik óriási pozitívuma, ami miatt egyszer még úgyis ki kell próbálnom, az az opciós, utastéri állító egység. Rugóknál olyan nagy minőségi különbség a nevesebb gyártók között nem lehet, itt igazából a tekercsek keménysége a döntő kérdés. Az klasszikusan ajánlott rugóerősség elöl 8 kg/mm, hátul 6 kg/mm; ez a versenyszerű, driftre vagy pályára való kombináció. Utcára, illetve vegyes felhasználásra (utóbbi az én esetem) ennél puhább illenék, de ebben az értékben nincs olyan egyértelmű konszenzus a szakértő, Hacsi-tulajok között. Én végül Eibach rugókra és elöl 5 kg/mm, hátul 4 kg/mm rugóerősségre szavaztam.

Huh, már idáig eljutni sem volt épp sétagalopp, azt hiszem, a végleges rendelésig 216-szor módosítottam a listát. Ráadásul még mindig nem vagyok biztos abban, hogy jól választottam, de erre igazából csak akkor derül majd fény, ha kész a kocsi és már ki is próbálhatom a cuccokat. Persze keményebb ültetőrugón és jó lengéscsillapítón kívül kell még pár apróság a futóműbe. Először is keményebb szilentek, ezt az hiszem nem kell magyarázni. Aztán állítható Panhard-rúd, ami a jelentős ültetés miatt oldalirányba elmászó hátsó hídat hozza vissza megfelelő helyzetbe. Ilyet itthon találtam Nándi márkatárs elfekvő cuccai között, kellemes árban – ezúton is köszönöm. Aztán kell még egy RCA vagy NCRCA nevű alu-közdarab, nagyjából értem is, hogy miért van rá szükség, de annyira nem lennék bátor, hogy ezt ki is fejtsem. De szerencsére nincs is rá szükség, XJS és AE86 Zoli profin megtette helyettem is, itt meg itt tessék elolvasni. Továbbá szükséges még az első gólyalábakhoz a már említett állítható toronytányér, amivel a kerékdőlést lehet a kívánt értékre hozni. Én, AE86 Zolihoz hasonlóan egy Tein tányért rendeltem Passék kínálatából.

Mindezeken túl kellenek vastagabb kanyarstabilizátor rudak, elöl 23 mm, hátul 20 mm “a nagykönyvben” ajánlott érték, Cusco vagy Tanabe a gyártó. Én viszont a Whiteline megoldására szavaztam, ami hasonló értéket tud, de egy cseles közdarab segítségével állítható a keménysége. Itt jön újra a képbe az a vágyam, hogy a futómű minél több paramétere módosítható legyen. Ugyanis autót tesztelő emberkeként gyakran kell véleményt nyilvánítanom egy-egy gyári futóműről. És gyakran futunk bele rosszul összehangolt gyári megoldásokba. Érezni, hogy valami nem stimmel, például a kerék egy úthiba után elveszti a kapcsolatát az úttal, elpattog. Itt a gyári beállítás hibája a keményebb rugó, és a hozzá képest gyengécske lengéscsillapító, a futómű “alulcsillapított”. Millió egy ilyen gond van, amit sokkal könnyebb lesz majd pontosan meghatározni, miután a saját “próbakocsimon” kiprovokáltam egy hasonló hibát, és tudni fogom azt is, hogy miként lehet megszüntetni. Reményeim szerint ez a futómű tekergetés élvezetes és tanulságos szórakozás lesz majd.

A Hacsiroku további futómű-fejlesztési lehetőségei különböző GL-szemes, állítható lengőkarokból állnak, amik még inkább a pontos és közvetlen irányítást segítik, mivel kevesebb a nyúlni, deformálódni képes alkatrész. Viszont ez az én jelenlegi tudásomhoz, és felhasználási céljaimhoz mérten egyelőre erős túlzás.

Kitűnő drifterünk, a hétvégén az országos drift bajnokság első fordulójában győztes (GRATULÁLOK!) Dénes Miki alias Grizzly versenyautója például tele van ezekkel a kiegészítőkkel. Ezt most szombaton, a tököli reptéren váltócsere közben bárki megcsodálhatta. Én gyorsan megragadtam a kínálkozó lehetőséget, és olyan vad eufóriában fotóztam körbe a kocsi alját, hogy közben vörösen izzott a Canon bajonett-zára. Ez a néhány kép többet mond bármilyen leírásnál.

Érzésem szerint ezzel a listával a futómű problémakör mellé is bekerülhet a pipa. Balgaság volna azonban azt hinni, hogy kész vagyunk. A fékrendszer, a kézifék, a váltó, a differenciálmű és kormányzás problémaköre még bőven okoz fejtörést. Ezekről is szó lesz majd a folytatásban.