Túl vagyok az első profi ligás drift versenyemen, megtörtént a bemutatkozás, de ne szaladjunk ennyire előre 
. Az autó, szokás szerint utolsó pillanatra állt össze. Csütörtökön megérkeztek az ajtók Debrecenből, kicsit késve, de a minőség kárpótolt mindenért. Az viszont nagyon korrekt dolog volt, hogy a késés fejében házhozszállítást és összeszerelési segítséget kaptam, így nem futottunk ki az időből.
Miután végeztünk a szereléssel, ZDomannal gyorsan kimentünk tesztelni az új motorbeállításokat. Éreztük, hogy valami nem ok, akármit is csináltunk, teljes terhelésen, néha kihagyott a motor. Nem értettük az okát, de már későre járt, pakolnunk kellett a versenyre és vállaltuk a rizikót, hogy az edzésen majd finomhangoljuk, és talán megszűnik a fura jelenség.
Péntek reggel időben megérkeztünk az edzésnapra, helyfoglalás, gépátvétel, majd sorakozás az edzésre. A másodosztálynak és pro ligának teljesen külön nyomvonal került kialakításra. OB2 esetében a szokásos aszfaltos területen egy 3 kanyarból álló kombináción gyakorolhattak a versenyzők. A mi versenyünk pedig egy bővített területen zajlott ellentétes irányból. Megkaptuk az egyik szerviz utat gyorsítási szakasznak, így egy hosszabb pályát tudtak kiépíteni a rendezők. A sorakozási pozícióból nem látszott a nyomvonal és sajnos egészen délutánig ki sem derülhetett számomra, mivel az első felengedés előtt megállt a motorom… ZDoman, Luki rohantak, visszatoltak a depóba és álltunk a kocsi felett értetlenül. Vakargattuk a fejünket, hogy mi a ****ért nem indul. Rákötöttem a gépre, az ECU-val látszólag minden rendben. Aztán a kb. 100. indítási kísérlet után jött Luki nagy ötlete, indítás közben elkezdte mozgatni az általam készített kábeleket, és rögtön éreztem, hogy olyan mintha néha gyújtani akarna. Hála Istennek, mivel az elektronikát magam készítettem, (amit már korábban is írtam, mint előny a DIY cuccoknál) rögtön tudtuk, mihez kell nyúlni. ZDoman kivette az elosztót és újra kábelezte a VR szenzort, újra földelte a gyújtáselektronikákat. Itt volt a probléma, szerencsére a kocsi ezután azonnal beindult, nem volt véletlen az előző napi akadozás sem. Az edzés nap több, mint fele elúszott számomra ezzel a kis incidenssel, de sebaj, “ugorjunk hát neki”. Az első kört inkább pályabejárásnak szántam, az első ívvel amúgy is barátkozni kellett, mert kb. 100-ról úgy kellett elfordítani a kocsit, hogy nem lehetett látni, hol is az apex bója, és egyáltalán a pálya további része. (Gabofoto.hu készített belső felvételeket, hamarosan meg tudom mutatni, miről is beszélek) 3 ismerkedős kör után már az ívekkel tudtam foglalkozni. Amit elsőre megállapítottam: nehéz ügy ez a kocsimnak, viszont marhára szeretem a kihívásokat . Tehát röviden: ~100 ról indított nagy ívű beláthatatlan balos nagy tempóval, majd egy jobbos átfordítás a pontozó kamion elé, innen egy szűk balos átfordítás, és a végére jobb átfordítás egy jókora tempós ívre. Megtaláltam a pálya gyenge pontjait és erősségeit az autómra nézve, először fejben raktam össze, majd próbáltam tökéletesíteni a köreimet. A délután folyamán 5-6 alkalommal felkerülhettem a pályára, 6 körös etapokra, természetesen köszönhetem ezt a csapat villám kerékcseréinek és tankolásoknak. Egész délután főként Miki barátommal kergettük egymást, és gyakoroltunk a versenyre. Szinte nem is hibáztunk.
Természetesen belekóstolgattam azért a BMW-kbe is és megnyugtatott, hogy bárkire fel tudtam zárkózni, akivel lehetőségem volt edzeni. Tudtam melyik része a pályának az, ahol veszítek a nagyon erős kocsik ellen, és arra is ráéreztem, hol tudom kihasználni a pille könnyű autóm előnyeit. Lement az edzés, pénteken azért nem lőttem el az összes puskaport 
, Mikivel nagyon jókat autóztunk. A kocsit estére haza kellett vinnünk, hogy teljesen rendbe rakjuk, nem unatkoztunk…
Elérkezett a verseny napja. Alig aludtam éjjel csak járattam az agyam, hogy is csináljam majd, milyen gumit is válasszak. Miki már mondta egy ideje, hogy 195/45/15 gumi az én versenyméretem. Tavaly bevásárolt belőle, idén már nem tudja használni, ott van a kocsiban, próbáljam már ki. Éjjel megálmodtam, hogy csak hallgatni kellene az “öreg rókára” 
, majd reggel felgumizunk egy pár újat belőle. Röviden csak annyit: az első megtett kör után nem hittem, hogy ugyanabban a kocsiban ülök! A szerviz csapat álla is leesett, amikor meglátták, hogy Miki és köztem a különbség csak a füst mértéke volt, simán tudtam tartani a lépést és szöget, néha még oda is szúrhattam neki . Következett a kvalifikáció. Az események pörögtek, maga a verseny és a szervezés szerintem az eddigi legjobb volt, melyen valaha részt vettem. Selejtező szabálya megváltozott, már csak 2 éles kör áll rendelkezésre és a jobbik számít. Sajnos a kvalira elég fura időjárás kerekedett, hol szitált az eső, hol pedig elállt, percről percre változtak a pálya körülményei, és ugye tudjuk milyen az, amikor a felgumizott ívek betaknyosodnak. Mivel az utolsó harmadban kerültem sorra, végignézhettem a versenytársak köreik, sokan hibáztak az elsőben, fel kellett mérni a pályát. Én is pont egy rosszabb szakaszban kerültem rajtpozícióba, így az első körben nekem is “pályabejárást” kellett tartani. Ennek megfelelően rossz kör is lett belőle, de tudtam milyen tempót vállalhatok, illetve azt is, hogy hol vigyázzak. A következőt már a megtapasztalt állapotoknak megfelelően rajzoltam, durván elfordítottam a súlyozott részen, nagy szögeket vállaltam és pontosan lekarcoltam a pályát.
Mivel a pilóták nagy részét láttam, bizakodóan vártam az eredményeket. Miután megláttam a kvalifikációs eredménylistát, egy világ omlott össze bennem: 16. hely. A 10-be vártam magam 8-10 pozíciók környékére. Mielőtt jobban belemélyednék, annyit hozzáteszek, Dénes Miki barátom kormányműve reggel meghibásodott és ZDoman visszaalakította a kvalira gyári kormányszögesre, hogy tudjon egyáltalán menni, amíg a csere alkatrészre vár (ami a versenyre megérkezett). Miki így ment a kvalin, egy olyan, de olyan biztonsági kört, hogy magához képest az egész hétvége egyik leglájtosabb körét produkálta, kis szögekben, etetgetve, mivel nem volt elég kormányszög. A slusszpoén az, hogy ezzel a körrel majdnem megnyerte az edzést. Szerintem, ha a huszonvalahány nevező nevét felírtam volna random egy papírra, helytállóbb lett volna a selejtező sorrendjétől. Hogy is van ez??? Egy óvatos kis szöges, végig rohanok körrel lehet a nagyra becsült driftbox adatok alapján előre kerülni??? Akkor itt valami nagyon nincs rendben. Nem tudom, hogy a boksszal vagy a bírókkal volt probléma. Mindössze annyi történt, hogy pont a súlyozott drift szakmai szempontok maradhattak el az értékelésből. Versenyeztem már az alábbi bírák kvalifikációs pontozása mellett: Cziffer Laci, Kiss Gabi (Wuki), Puci, Miki, Endele Ádám, Berneczei Lóri, Zeusz, Lakiboy, Kurucz Ádi – elnézést, ha valakit kifejeltettem – és soha semmi ellenvetésem vagy kifogásom nem támadt. Mindig valami olyasmit láttam viszont a listán, amit valósnak éreztem. Most az egyszer, viszont nem…., de természetesen elfogadtam a döntést. A kvalifikáció kiemelten fontos része a drift versenyzésnek, mivel ez alapján töltődik a Tsuiso tábla. Annyit hozzáfűznék és lezárom a témát, (mert számomra tényleg ez a hétvége egyetlen negatívuma!), hogy főként Wuki, de akár a fent említett versenyzők bármelyikének jelenléte esetén, ilyen hibák nem fordulhattak volna elő… nagyon jól dolgoztak a szervezők, jól vizsgázott az új csapat, de Wukival óriásit veszített a szövetség sportszakmai téren….. és pont. Folytatom a kellemesebb és élvezetesebb részével a napnak, azaz a Tsuiso csatáim. A TOP 16-ba kerülésért Mézivel kellett megmérkőznünk. Jeleztem Mézinek, hogy legyen tekintettel a gyorsítási szakasznál az autóm szerény teljesítményre, mert úgy gondoltam a Chevy sokkal jobban gyorsulhat. Vezető autóként nyomtam, ami a csövön kifért, a lehető legnagyobb tempóról fordítottam el az első ívre, kvali kört próbáltam menni nagy szögekkel a lehető legszűkebben, nehogy valahol esélyt hagyjak a beszúrásra.
Majd következett a fordított kör. Követő autónként nehezebb dolgom volt, Peti ugyan teljesen korrekt volt, figyelt rá, nehogy lemaradjak, ez a tempó viszont kevés volt a lendületben autózható hegyes szívómotornak. Az első ív végén kénytelen voltam kézivel korrigálni és 4 keréken csúsztam, hogy valahogy kiadja egyáltalán, rúgtam a kuplungot, de volt benne kis butulás is, amit a kör végére pontos követéssel és felzárkózással próbáltam ellensúlyozni.
Újrahívás. Elől ugyanazt tettem, mint az elsőben, a tükörből úgy láttam, hogy Mézi szépen követ.
Követőként szintén előállt a korábbi szituáció, és el kellett hibáznom az első ívet, mivel ilyen kis sebességgel képtelen voltam azt hiba nélkül teljesíteni. Nagyon rászúrtam a Apexre, talán még egy kerékkel füvön is voltam és éreztem, hogy innen már nehéz lesz nyerni. Nem volt probléma viszont felzárkózni a nagy vasra és az utolsó átfordítást sokkal gyorsabban tudtam kivitelezni, kihasználva a Camaro tömegének felét nyomó Toyota előnyeit, ráadásul láttam, hogy Mézi lecsúszott az ívről. Nem is kellett több, próbáltam olyan szűken tartani, ahogy csak lehetett és mivel adódott elég hely és egy biztonságosan kivitelezhető előzéshez, ki is használtam.
Ezzel bejutottam a TOP 16-ba. Legjobb 8-ba kerülésért Lakiboy lett az ellenfelem. A szexplatóst és sofőrjét mindenki ismeri, nem hiszem, hogy ragoznom kellenem, kivel is álltam szemben .
Követőként kezdtem, itt már nem volt gond a tempó, éppenhogy csak tartani tudtam a lépést. Az első ív utáni gyors részen természetesen érvényesült a hatalmas kerék és a V8 kompresszor fölénye, de az utolsó átfordításnál ismét éltem a hacsim előnyeivel, ledolgoztam a hátrányt, szűken tartottam és visszatornáztam magam Zoli mögé.
Vezetőként menekülőre fogtam, figyeltem a pontosságra és zártam a szögeket.
Újrahívást kértek a bírák. Aztán a következő menetben nagyjából ugyanez történt, de a videó alapján még szorosabb csata volt, mint az első. Egyáltalán nem maradtam le, sőt a végére faragtam a távolságból és a szögekkel sem volt gond.
Laky követőként viszont nagyobb nyomást tudott gyakorolni rám, kétszer is beszúrt bár a végére visszanyertem a kezdő távolságot.
Vesztettem, de egyáltalán nem voltam szomorú. Boldog voltam, hogy a tavalyi év King of Europe és OB Pro liga egyik favoritját sikerült megszorongatnom első profi versenyemen. Ezután végignéztem a futamokat és szurkoltam Mikinek, akit csak Kerényi Ádám tudott megállítani a döntőben. A harmadik helyért Szekeres Peti és Levota Sanyika küzdöttek, akik szintén impresszív vezetést mutattak be az egész nap folyamán. Gratulálok teljesítményükhöz és helyezésükhöz!
Csodálatos verseny volt, óriási és fantasztikus közönséggel, rengeteg szurkolóval. Szvsz a legélvezetesebb és leggyorsabb pályával, melyen valaha versenyeztem. A kvalifikációs bosszúságoktól eltekintve azt kell mondjam, talán az eddigi legjobb és legszínvonalasabb drift verseny volt Magyarországon.
Végül a 14. helyen zártam, ezzel 3 pontot szerezve a bajnokságban. A tsuiso csata pedig a világ legélvezetesebb dolga versenyzői szemmel, imádom Alig várom a következő futamot
Köszönöm a csapatnak, ZDomannak és Lukinak az egész hétvégi munkát, illetve szurkolóknak, barátoknak, családomnak a biztatást! Máriapócson találkozunk!
Loading ...
